Hobbiboltban jártunk

Amatőr iparművészet? A kreatív ötletek megvalósítása elérhető közelségbe került az átlagember számára is, csak egy kis kitartás szükséges hozzá.

Manapság fellendült a házi kézműveskedés iparága. Karácsony közeledtével eddig is vonzóak voltak a vásárokban fellelhető kézzel készített apróságok ajándéknak, amelyeket elnézegetve az ügyesebbek bajszuk alatt megjegyezhették: „Ezt én is meg tudnám csinálni!”. Feltehetnénk a kérdést, hogy akkor miért csak mondogatjuk, ahelyett, hogy neki látnánk például mackót varrni, agyagfigurákat gyúrni, csinos kis fadobozokat készíteni? Olykor e gondolatok mentén megérkezik a válasz is: „Mert macerás. Mert nincs hozzá eszközöm. Mert nem is olyan könnyű az otthoni dirib-darab, jó lesz ez még valamire dolgokból valami igazán szépen kihozni. Mert lusták vagyunk. Mert azt sem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá.”

Sokan szeretnének valamilyen kézzel készített ajándékot szeretteiknek adni. A mai magyar fogyasztónak azt gondolnánk, könnyű dolga van, hiszen több kreatív hobbilánc is elérhető áron kínálja eszközeit, termékeit, tanfolyamait az amatőr és profi hobbiművészeknek egyaránt.

Az egyik ilyen boltban jártunk egy ismerősömmel. Megkért, hogy tanítsam meg neki a szalvétatechnikát, amihez kellékekért mentünk egy ismert bevásárlóközpontban már több éve üzemelő hobbiboltba. December első hétvégéjén alig lehetett lépni a nem is olyan kicsi helyszínen. A termékek elhelyezése kétségkívül azt vonta maga után, hogy mindenképpen belebotoljunk szinte az összes típusú eladásra kínált áruba. A vásárlók tömegesen érkeztek, éppen folyt egy tanfolyam, meleg és hangzavar volt. Bábeli világ tárult azok elé, akik először léphettek az eleddig titkos világ kapujába. Választék volt bőven. Aki még sohasem díszített például decoupage technikával fadobozt, azt sem tudhatta, hogy mihez nyúljon először, nemhogy megtalálja az összes hozzávalót. Ismerősöm azt sem tudta, hogy melyik formájú dobozt válassza. Fél óráig tanakodott. Nem volt ezzel egyedül. A fogyasztók között élesen meg lehetett különböztetni azokat, akik értenek a kézzel készítendő dolgokhoz – például azt is tudják, hogy mit hol találnak - valamint azokat, akik kicsit, vagy egyáltalán nem értenek a kreatív hobbiskodáshoz. Volt, aki el sem tudta képzelni, hogy egy-egy dologból hogyan lesz az a csodaszép végeredmény, amelyet például mutatóban a szekrények tetején láthatott. A hobbiboltban lehetőség adódik tanfolyamon részt venni, ahol részletesen bemutatnak egy-egy technikát, lehet kérdezni az eladóktól, vagy vásárolhatunk különböző kézikönyveket is (azoknak ajánlott inkább, akik autodidakta módon képesek tanulni). Mint minden kézműves tevékenységhez, az alapfelszerelés megvásárlásához is nagy türelem kell. Főleg tömegben. Ismerősöm már a fadoboz keresgélésnél feladta, egyszerűen nem tudott választani, nem tudta elképzelni, hogyan kerül rá az a szalvéta, ha a doboz kicsi, a szalvéta nagyobb és vastag, ugyan vajon mi lehet az a repesztő lakk, és egyébként meg olyan meleg és büdös van, nem beszélve a pénztár előtti sorról, inkább menjünk forralt borozni és ő inkább kifizeti valakinek, csak ne neki kelljen megcsinálni.

Azért érdemes mégiscsak a bátortalanabbaknak nyugodtabb időszakban egy mini tanfolyamot elvégezni, ahol elénk rakják az anyagokat, lépésről lépésre megmutatják az elkészítési módozatokat. Természetesen a tehetséget és a saját kútfőből eredő kreatívságot ezzel nem lehet pótolni, de időtöltésnek, hobbinak nagyon jó, és nem utolsó sorban a végeredmény is bennünket dicsér. Merjünk nekivágni, aztán jöhet a jól megérdemelt forraltborozás!

 2014.12.12  GY.E.