"Az ember változik"- kb. ezt mondta, miután szóltam, hogy hiányzik az, amilyennek a legelején láttam őt. Az ember változik. "Nem kell kinyílni rögtön, mint a tubarózsának"- mondta akkor, még a legelején, amikor magáról faggatam őt. Dehogynem kell kinyílni! - Gondoltam én. Mert nagyon érdekelt, kicsoda, micsoda ő. Igaza volt. Bölcs ember ő. Nem kell rögtön kinyílni. Változott ő is, a körülmények is, az élet egy-egy rövid kis szeletkéjét mutatjuk egymásnak, csak annyit, amennyit a másik meg akar látni belőlünk, hiába mutatnánk többet. Megértettem, csak egy beszélgetés kellett, elindított gondolatokat bennem.

Az ember változik, így igaz. Mindenki. Van aki azért, mert szeretne, van, aki magától, mert a helyzet, az élet úgy hozza. Van, hogy nem örülünk a változásnak. Nem minden változás pozitív és nem minden változás jó mindenkinek. Ilyen ez az április is. Ahogy mondják: szeszélyes. Nem tetszik a változás. Láthatólag a küzdelmek ellenére sem lehet tenni ellene. Ha a másik ember, másik emberek változnak, mert őket is mozgatja valami, és küzdenek az életben valamiért, valami motiválja őket, vagy csak éppen változik a környezetük, akkor ők változnak és ezt el kell fogadni. Akkor is, ha kellemetlen, ha fáj. Lehet küzdeni ellene, de az nem fog működni. 

Az emberek találkoznak egymással, munkahelyen, szerelemben, barátságban, családban, iskolában. Tartósan egymás mellett haladnak, sokszor egymással, sokszor egymás ellen. Aztán az egyik ember útja kissé elágazik. Egy másik emberé talán még jobban és így tovább. Ha haladni akarunk velük, olykor igen nagy erőfeszítésre van szükség. Ha nem megy természetesen valami, akkor az ritkán lesz pozitív kimenetelű, egyszer kibukik valami. Elindul az a másik ember, már nem velünk, mellettünk halad, elindulhatunk vele az úton, de lehet, hogy loholva sem érjük utol és még neki is ütközünk villanyoszlopoknak. Ilyen ez az élet. Szomorúan búcsúzunk, vagy búcsúznánk, a másik ember talán meg sem érzi, hogy elhagyott bennünket - hiszen lehet, hogy az ő szemszögéből sosem voltunk ott mellette, nem haladtunk együtt -  mi integetünk, de az integetés a levegőben csak egy pillanatnyi remény, hátha visszainteget, tán visszafordul a másik. Ám nem, annak sziluettje csak egy pont már a horizonton. El kell ezt fogadni. Így látjuk mi azt, aki kedves számunkra, azt aki biztonságot ad, azt aki biztos pontot jelentett egykoron, mindennap és ha elhalad, tehetetlenül nézünk utána, hova szaladsz? Maradj még! Így látnak bennünket is mások, olykor mi vagyunk az az elsuhanó pont, az a vissza nem integető látomás. Néha tehetünk arról, hogy másfelé mennek mellőlünk. Csalódunk, csalódtunk, csalódik a másik. Elrontjuk, elrontotta, gondoljuk és olykor pörgetnénk vissza az időkereket, mint a videokazettát. 

Annak fáj jobban, aki jobban szeret, mondják. Annak fáj jobban, akinek hiánya támad, akinek űr támad a szívében, lelkében, környezetében. Miért olyan nehéz elfogadni, hogy dolgok sokszor más irányt vesznek?

Gondoljuk: "Nem vagyok elég jó?" "Nem kellettem eléggé?" "Nem voltam elég jó barát?" "Nem voltam elég jó munkatárs?" "Nem vagyok jó férj, anya, gyermek, szülő, feleség, apa, nagyszülő?" 

De mi is nagyon jók és elég jók vagyunk. Én is, Te is, Ő is, Mi is, Ti is, Ők is. Mindenki. Csak a változásnak volt itt az ideje. Ha Te változol, a többiek is Veled változnak. Ha Te észreveszed, hogy van hiba az életedben és látsz rá megoldást, nem arra kell várni, és mérgelődni, hogy majd a másik megváltozik, hanem Neked kell megváltozni, mert a Te kezedben van a kulcs a továbblépéshez. Te tudod, hogy mit kell tenni. Lehet, hogy a másik is tudja, ezt sosem tudhatod. Talán pont ez a bántó, hogy nem érted, mi történt, eddig minden olyan jó volt. 

A Föld forog. Évszakok jönnek-mennek. A nappalt felváltja az éjszaka, az éjszakát a nappal. Növekedünk, öregszünk, változunk. Ez az élet rendje. Sürgetni, megállítani azt, csak szenvedés lenne.

Hagyjad, hadd folyjon az a folyó, hadd sodorja el mellőled azokat, akik el akarnak menni. Hoz majd a sors másokat, akik Veled szeretnének az úton tovább menni, akiknek Te vagy a biztos pont, a szeretet, a szerelem, a jó munkatárs, a barát, a jó diák, a biztonság.

írta: Pandus

kép forrása: Internet