Korunk egyik legjobb kis találmánya ez a Youtube szolgáltatás (bővebben olvashatsz róla a https://hu.wikipedia.org/wiki/YouTube oldalon), mely számtalan féle stílusu zene világába repít el.

Annak idején a leghőbb vágyunk egy rádiósmagnó volt, rec gombbal, amivel a recsegő rádióból felvehettük az akkori kedvenc számunkat. Még az idegesítő műsorvezető belebeszélése és néha az extrém sistergés sem zavart meg bennünket, amikor végre már felcsendült napok óta nem hallott dallam és azt némileg sikerült elejétől a végéig kazira felvenni. Amivel aztán lehetett dicsekedni az ált. isiben, hogy bezzeg nekem már meg van Seal Crazy-je, vagy az East 17 Deep-je, vagy a Metallica Nothing Else Matters c. száma. Aztán könyörögtünk anyánknak, hogy walkmant akarunk, mert az úgy menőbb, ha nem a vállunkon visszük a bazinagy kétkazettás magnót (azért mégiscsak kétkazettás kellett, hogy ha másnak megvolt akár eredeti kazettán a hőn áhított zene, lemásolhassuk), mint az MTV-n (Music Television https://www.mtv.com/) a rapperek és streetdancerek tették, na meg én farsangkor, amikor punknak öltöztem, de nehéz volt az a magnó! Végre megkaptuk a walkmant, amibe két ceruza elem kellett, persze tartós, mentem is sűrűn a trafikba, ahol a fura szakállas bácsi viccelkedve megemlítette, amikor biztosra akartam venni, hogy tartós elemet ad-e el ennyi pénzért (100 Ft!), azt mondta, hogy ha nem használom, akkor kifejezetten tartós lesz. Nem értettem akkor, apámnak kellett elmagyaráznia. Mint ahogyan azt sem értettem anno, hogy ha van egy szerencse ötszázas a nagyanyám pénztárcájában, akkor az hogyan vonzza a többi pénzt, mikor alig van neki. Azt mondta apám, hogy legyen egy szerencsepénz a tárcámban, akkor mindig lesz pénzem. De nem termelt a pénztárca?!!! Aztán persze néhány év múlva leesett a tantusz. Van ilyen fáziskésés. A walkman nagyon menő volt, jó kis füllhallgatóval persze szivacsos meg minden, a suliból hazafelé odaadtam egyszer Aliznak, aki hallgatta a Step by Step című számot (szigorúan piacon vett igazi hamisítvány kazi, amit a tévében mutattak, hogy majd elvisz az úthenger), és miközben ugrándozott, fura hangokat adott ki, egy-egy szót énekelt: "sztep ööö hmmm ööö ú béjbiiiii hümhüm". Aztán ugorhatunk, jöttek a CD-s magnók, Discmanek, amik annyira nem voltak tartósak, mert a lézerműtyűrke részéhez igencsak nem szabadott hozzányúlni (walkmannál azért még a gombot is ki tudtam venni, aztán visszaragasztani, hegesztgetni a leolvasófejet, ha bekapta a szalagot). Aztán még nagyobbat ugorva, hát ez a nagy ipari forradalom útján elindult világban egyszercsak a mindenféle egyéb és illegális zenemegosztórendszeren túl (pl. Kazaa https://en.wikipedia.org/wiki/Kazaa ) megjelent ez a csodás lehetőség, ó te jutyúb. Így jutottam el én is valahogyan egy jó kis zenei válogatáshoz (annak gazdájához), véletlenül lájkoltam és véletlenül megnyomtam a követem gombot is valamikor, felfigyelni viszont épp hajnalban a szülinapomon figyeltem fel rá, éppen, amikor az első köszöntés után (exem 0:26) hajnali háromkor csipogott az amúgy mindig lehalkított, de most nem tudom, hogy miért nem mobiltelefonom és jelezte, hogy rettentő fontos dolog történt: TheSoundYouNeed feltöltötte a következő számot: Saje - Take Care Of You . Tetszett. Ha babonás lennék, azt mondanám, ez valami jel, meg erre volt szükségem. Jól esett. Éljen a kvázi internetelőfizetésért cserébe ingyen zenehallgatás.

Forrás: Internet, Youtube