A zene gyógyít.

Egyik nap azt érzed, hogy minden nap ugyanaz a mókuskerék hajt Téged. Mindennap ugyanaz, csak más ruhában vagy. Néha vannak hegyek, amelyekre felmehetsz, amikor megdícsérnek. Megnyugszol, hogy minden rendben. Aztán jönnek a hullámvölgyek, hogy még sem vagy elég jó, nem elég jó, amit csinálsz. Sehol, se otthon, se a munkában és a párkapcsolatban sem, Te nem vagy elég jó. A másik jobb, más biztos jobb, az jobb.

Gondolkozol, hogy mit lehet tenni? Már semmilyen spirituális út keresése, semmilyen önfejlesztő tanfolyam, semmilyen pszichológus, kineziológus, tanácsadó, coach, spiritiszta, jós, természetgyógyász nem segít. A baráti csevely sem. Nem segít az egyedüllét, a meditáció, a tervezés, az elgondolkodás, az olvasás, semmi. Néhány jó szó és mosoly sem. Semmi.

Aztán felkelsz. Belédhasít egy görcs a gyomrodban. Érzed, hogy élsz. Elkezdődik a napod ugyanúgy, mint a többi. Kicsit álmosabb vagy, valami van, érzed. De nem érdekel, nem foglalkozol vele.

Aztán meghallod. Meghallod a zenét. Azt, ami épp kimozdít, meggyógyít. Varázsol. Elvarázsol. Elrepít egy másik világba.

                                                   "Still believe in magic
                                                           Oh yes I do
                                                           Oh yes I do
                                                              Yes I do
                                                           Oh yes I do
                                                          Of course I do"

Megkérded magadtól: "Miért nem hallgatok mindig zenét?" "Hogyan hiányozhat?"

Majd rongyosra hallgatod azt az egy számot, ami kirepített a mókuskerékből, amelytől szárnyaló madárrá változtál.

Tudod, hogy mindig ki lehet repülni a kalitkából, csak nem szabad erőltetni, meg kell várni, amíg eljön a lehetőség. Amíg eljön a varázslat.